Tudod milyen egy MacBook Airt használni?

macbook
Korábban, amikor notebookot vettem, hosszas gondolkodás és nyűglődés után, a MacBookot a polcon hagytam. Most viszont mégis találkoznunk kellett.

Előre szólok, ez a teszt nem az a teszt, amikor számadatok özönével és számítástechnikai tudásom csillogtatásával lenyűgözöm a nagyérdeműt. Ez az a teszt, amikor egy nő kezébe nyomnak egy MacBook Airt egy töltővel és útjára bocsájtják.

Szóval a történetünk ott indul, hogy Ő és én találkoztunk. Bár első látásra erős volt a vonzalom, azért a rózsaszín köd kicsit feljebb szállt, mikor elkezdtem kiismerni. Rájöttem, bármilyen vonzó is, Ő sem tökéletes. Egy azonban biztos: Ő más.

Gyerekkorom óta Windows-t használok. Tudom, nem ritka, hogy Mac-en futtatnak Windows-t, de itt most éppen az volt a lényeg, hogy ismerkedjek az OS X világával is. Talán ez a találkozás is megér majd a későbbiekben egy külön írást, most azonban inkább arról a 11 hüvelykes MacBook Airről lesz szó, ami másfél hete van nálam.

Mint írtam a külseje teljesen megfogott és lenyűgözött. Nemcsak szép, jó formájú és stílusos, de közben annyira vékony és könnyű is, hogy a táskáim bármelyikében könnyedén elfér. Ez pedig egy nőnél nem csak előny, lassan szempont is!

Mikor kézbe fogja az ember, már akkor látszik, hogy mennyire igényes az anyaghasználat. Nincs semmi nyikorgó, lötyögő vagy instabil dolog, bármi olyan, amire elhúznám a számat. Vagy bármi olyan, amihez félve nyúlnék hozzá. Az egész gép valahogy olyan strapabírónak tűnik. Ugyanakkor valami még szintén nincs: bármi aprócska LED vagy valami jelzés, hogy a gép be van-e kapcsolva, vagy történik-e valami. Ez mondjuk nem elsőre szúrt szemet, hanem, amikor „nagyon ügyesen” sikerült észrevétlenül teljesen levennem a fényerőt. “Se kép, se hang” állapotban fogalmam sem volt, hogy épp be van-e kapcsolva egyáltalán. Ez mondjuk nem tetszett.

Nézzük! Mi az első legszembetűnőbb különbség egy Mac és bármilyen más notebook között?

Jó, az óriási világító almán kívül persze! Szóval, a touchpad. Nem osztott és nem is úgy működik, mint a számomra megszokott. Itt az ember (lánya) akár az összes ujját bevonhatja az irányításba. Nekem kicsit nehezen megszokható, elsőre pedig nagyon szokatlan. Lesz nagy meglepetés, ha valaki úgy próbálkozik vele, hogy még nem tudja, mire számíthat. Egyébként is egy ilyen gépet először használva, az ember úgy érzi magát, mintha Angliában közlekedne. Valahogy minden pont fordítva van.

A képernyő bár a felbontását tekintve nem tér el a „mezei gépektől”, de valószínűleg az erős háttérvilágításnak, és a jó minőségű panelnak köszönhetően gyönyörű képet produkál. Akár a képernyő hátterében is szívesen elgyönyörködtem, mintha még sohasem láttam volna olyat. (No comment.)

Az akkumulátor viszont a legnagyobb hab a tortán! Ez egyszerűen nem tud lemerülni! Na, jó, túlzok, nagy nehezen le tud, de alaposan meg kellett érte dolgoztatni a masinát. Nagyon jól bírja és nagyon sokáig. Egy hordozható komputer esetében mi lehetne ennél nagyobb előny?

macbook

Tim Cook mondta, miszerint, ha valaki egyszer vesz, vagy kap egy Apple terméket, az legközelebb szívesen választja újra az Almát.

Ennek a mondatnak az igazságtartalmát többfelől is megtaláltam a MacBookban.

Egyrészt továbbra is nyomom a külcsín vonalat. Szép, erős, impozáns és még mindig megakad az emberek szeme az almajelen, vagyis sikkes, nevezzük úgy „menő”. Noha az Egyesült Államokban a többség ilyen gépeket használ, itt a kelet-közép-európai valóságban hordoz egyfajta életérzést. Akár akarja valaki ezt látni, akár nem. Az egyébként sem titok, hogy van egyfajta érzelmi oldala az Apple vásárlásnak. Ezt a szempontot női vásárlók esetén különösen nem érdemes alábecsülni. Mi szeretünk szerethető dolgokat választani és vásárolni. Sokkal jobban, mint például a műszaki adatokat…

Másrészt viszont, ha a racionális oldal mellett maradunk, amiatt, hogy ugyanaz gyártja a szoftvert és a hardvert, ezért a kettő iszonyú stabilan és olajozottan működik együtt. Ez ugye, a pc típusú találkozásokról nem mondhatjuk el. A PC-knél van egy (vagy inkább több) gyártója a hardvernek és egy másik a szoftvernek. Függetlenül attól, hogy valaki Windows-t, vagy valamelyik nyílt forráskódú operációs rendszert gyötör, mint pl. az Ubuntut.

Egy nőnek állati fontos a stabilitás.

(Igen, egy műszaki termék esetén is!) Fontos, hogy a rendszer ne dőljön be, ne lehessen könnyen elállítgatni, vagy ne igényeljen a karbantartása nagy energiaráfordítást. Ez a MacBooknál mind megvalósul!

Mindezek mellé jön a hosszú üzemidő, a nagyon baráti méret (még akár a 13 hüvelykes esetében is), ami ugye még vonzóbbá teszi a készüléket. Viszont a nagyon sötét oldal: az ára. A csuda jó tulajdonságok nem olcsók, a márkajegy pláne nincs ingyen… Nem szépítem, a MacBook Air drága.

Olyannak, aki eddigi életét Windows-zal töltötte, annak az átállás is időbe telik, kinek hosszabb, kinek rövidebb időbe. Viszont, ha a Mac-en akarunk Windows-t futtatni és lecseréljük az OS X-t erre, akkor egy lényeges, jó tulajdonságtól fosztjuk meg a masinát. Ha viszont nem cseréljük le, akadnak majd olyan szoftverek, amiknek még nincs a rendszerrel kompatibilis verziójuk. Kicsit patt helyzet, de akinek már van iPhone-ja, az már megszokhatta az ilyesmit.

Vagyis nincsen rózsa tövis nélkül, alma meg kukac nélkül. Ennek ellenére ajánlom mindazon nőtársaimnak, akiknél van rá keret, akik egy kicsit is képesek nyitni valami újra (és itt még messze nem kihívásról beszélek) és, szeretik a minőségi, megbízható dolgokat.

Forrás: HasználtAlma/Pausch Rita

Kapcsolódó cikk:
Az Olixar karkötő egyáltalán nem szar

Bejegyzéshez kapcsolódó címkék:
, , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.